A gazdasági tervezés Top 3 célkitűzése

a laissez-faire népszerű hitének összeomlása a tervezés népszerűségéhez vezetett az arénában.

a második világháború után a nemzeti gazdaságpolitika szerves részévé vált. Robbins professzor úgy tekintett rá, mint korunk jó csodaszerére.

pontosan a gazdasági tervezés célja nagymértékben függ az adott országban egy adott időpontban uralkodó társadalmi, gazdasági és politikai környezet jellegétől.

a gazdasági tervezés célkitűzései a következő fő kategóriákba sorolhatók:

(I) politikai,

(ii) gazdasági és

(iii) társadalmi és etikai.

I. politikai célkitűzések:

a politikai célkitűzések a következők:

a) védelem,

b) bűncselekmény és

(c) béke.

az alábbiakban tárgyaljuk őket:

védelem:

a védelem a tervezés nagyon fontos és alapvető tényezője volt, és továbbra is a tervezett fejlesztések egyik legfontosabb célkitűzése. Sok más célkitűzés egyszerűen kiegészítő célkitűzés ehhez a célhoz. Nincs második vélemény, amely azt állítaná, hogy maga a védelem más célok szükséges eredménye volt. De az a tény, hogy a gazdasági tervezés elsődleges céljává vált.

bűncselekmény:

a hatalom felsőbbrendűségének elérése, a nemzet területeinek bővítése vagy a más régiókban rendelkezésre álló természeti erőforrások felhasználása érdekében a különböző országok támadó hozzáállása arra késztette gazdaságukat, hogy ennek megfelelően tervezzék meg. Németország Hitler rezsimje alatt ilyen politikákat fogadott el, azzal a céllal, hogy megfosztja a zsidókat jogaiktól a német nép javára. Japán ugyanezt tette Észak-és Közép-Kínában, hogy kiaknázza a régió természeti erőforrásait. Jelenleg több nemzet is részt vesz hasonló típusú stratégiai tervezésben gazdaságaik számára, amelynek alapvető célja a bűncselekmény.

béke:

ez a cél a nemzet népének jólétének domináns helyét foglalja el. Ez a fajta tervezés sok nemzet szervezett együttműködésének biztosításán alapul, különösen valamilyen közös ügynökség vagy intézmény révén. Ezt a fajta tervezést nemzetközi szinten is elfogadják.

II. gazdasági célkitűzések:

1. Gyors gazdasági fejlődés:

egy fejletlen ország gyors gazdasági fejlődése elsődleges cél. Prof. D. R. Gadgil szerint a világ fejletlen területeinek gyors gazdasági fejlődésének problémája nagy jelentőséget tulajdonított.

a szegénység ördögi körét csak a mezőgazdaság, az ipar és az infrastruktúra gyors fejlődése törheti meg. Így a gazdasági tervezés révén egy fejletlen ország meg tudja szüntetni ezeket a szűk keresztmetszeteket, és ezzel növelheti a nemzeti jövedelmet és javíthatja a szegények életszínvonalát.

2. A természeti erőforrások megfelelő hasznosítása:

egy nem tervezett gazdaságban a természeti erőforrásokat nem használják ki, rosszul használják fel és pazarolják el. Ezért egy fejletlen gazdaságban konkrét cselekvésre van szükség ahhoz, hogy a természeti erőforrásokat termelési célokra használják fel. Cole professzor rámutatott, hogy a valódi tervezés magában foglalja a pénzgép irányítását, és a monetáris politika elfogadása lehetővé teszi a rendelkezésre álló termelési erőforrások teljes kihasználását. ‘

3. További foglalkoztatás biztosítása:

a gazdasági tervezés másik alapvető célja, hogy további foglalkoztatási lehetőségeket teremtsen a fejlett és az alulfejlett országokban. A fejlett országokban súrlódási típusú munkanélküliség van, amelyet a depresszió okoz. Másrészt, krónikus munkanélküliség hiánya miatt a fejlesztési tevékenységek, a közös jellemzője a fejletlen országokban. Így a fejlett országokban a gazdasági tervezés fő célja az ingadozások ellenőrzése. Gazdasági tervezésre van szükség a stabil foglalkoztatási feltételek megteremtéséhez a kevésbé fejlett országokban.

4. A jövedelem-és vagyonelosztás egyenlőtlenségeinek csökkentése:

a szegény és kevésbé fejlett országokban egyenlőtlenségek és egyenlőtlenségek vannak a jövedelemben és a vagyonban. Hatalmas szakadék van a szegények és a gazdagok között, ami veszélyezteti egy nemzet szuverenitását. Így az elosztó igazságosság a gazdasági egyenlőtlenségek és egyenlőtlenségek hatékony monetáris, fiskális és egyéb fejlesztési tevékenységek révén történő megszüntetésével válik nélkülözhetetlenné.

ebben a nézetben a gazdasági tervezés eszköz az ilyen hiányosságok leküzdésére és a gazdasági fejlődés kedvező légkörének megteremtésére. Ily módon a gazdasági tervezés biztosítja az előnyök méltányos elosztását az elmaradott gazdaság népeinek különböző rétegei között.

5. Gazdasági Stabilitás:

a tervgazdaságban az egyik ágazat fejlődését oly módon koordinálják, hogy kiegyensúlyozott és zökkenőmentes fejlődés valósuljon meg. Hasonlóképpen kisebb az esélye az alkalmi ingadozásnak és a bizonytalanságnak, ami hátrányosan befolyásolja a fejlődést. A gazdasági tervezés tehát zöld jelzés egy ország gazdasági stabilitása és jóléte felé.

6. Árstabilitás:

az árszint stabilitásának elérése szintén a gazdasági tervezés másik létfontosságú célja. A kereskedelmi ciklusok előfordulása összefüggésbe hozható a kapitalizmussal, amely tele van súlyos gonoszságokkal. Ez megbénítja a gazdaság teljes termelési szerkezetét. A gazdasági tervezés az egyetlen hatékony alternatíva a kapitalizmus gonoszságára. Valójában a gazdasági tervezés minimálisra csökkenti a kereskedelmi ciklusoktól való félelmet, és ösztönzi a stabilitást.

7. További távollátás:

a gazdasági tervezés lassú, de fokozatos folyamat, amely szoros tudatosságot tart fenn. Előirányozza azokat a nehézségeket, amelyekkel a gazdaság a jövőben valószínűleg szembesül. Tervgazdaságban a központi hatóság figyelembe veszi a nyersanyaghiányt és a természeti erőforrások pazarlását. De a magánvállalkozók folyamatosan figyelmen kívül hagyják ezeket a lehetőségeket. Ebben a tekintetben a tervgazdaság távollátóbb, amely nem csak néz és jelen van, hanem a jövőre is vonatkozik.

8. Gyors Tőkeképzés:

a kevésbé fejlett országok alapvető problémája a kevesebb tőkeképzés. Prof. Nurkse a Tőkeképzés problémája az elmaradott országokban című könyvében kijelentette, hogy a szegénység fő oka az alacsony tőkeképződés, és ezekre a tőke nagyarányú felhalmozásához van szükség.

III. társadalmi célkitűzések:

1. Társadalmi igazságosság:

a tervezés másik fő célja a társadalmi igazságosság biztosítása az átlagember és a társadalom gyengébb rétege számára. Indiában a jövedelem-és vagyonelosztásban mutatkozó hatalmas különbségek közös jellemzők. Tervezőink ígéretet tettek a ‘demokratikus szocializmus’ és a ‘társadalom szocialista mintájának’ létrehozására. Ez a társadalom egy egyenlőségen alapuló rendszerre utal, ahol a közös tömegek minimális szükségletei teljesülnek, sőt, az ember nem kizsákmányolása az ember által.

társadalombiztosítás:

fontos célkitűzéssé vált a modern időben. Ez a jóléti létesítmények biztosítását, valamint a tisztességes béreket és a teljes foglalkoztatást jelenti. Az ország népének elegendő szállást, egészséges légkört, orvosi létesítményeket, szabadidős és könyvtári létesítményeket stb. Az ilyen programokat igen nagy léptékben fogadják el, a háború utáni vagy a fejlődő időszakokban a társadalmi és gazdasági célok elérése érdekében.

társadalmi egyenlőség:

a tervezésnek ez a célja új keletű. Ezt nagyban befolyásolja számos ország tervezése. Ennek a megközelítésnek van némi etikája és filozófiája, és érzelmi okai vannak a neheztelésnek és az igazságérzetnek. Ez a társadalmi struktúra idealizmusához vezet.

általánosságban elmondható, hogy amikor a jövedelmi és esélyegyenlőtlenségek nagy társadalmi egyenlőtlenségeket eredményeznek, és a szegénység növekedéséhez vezetnek, neheztelés alakul ki, és az emberek egyenlőséget akarnak elérni. A gazdasági tervezés révén az állam megteszi a szükséges intézkedéseket a társadalmi és gazdasági egyenlőség elérése érdekében, hogy fenntartsa a p^ace-t, valamint a törvényt és a rendet az országban.