ads

absztrakt

az emberi tevékenységek nagy hatással vannak a globális vízkörforgásra. Gátak és öntözőrendszerek építésével nagy mennyiségű vizet terelnek el a folyórendszerekből. A globális felmelegedést okozó üvegházhatású gázok kibocsátása révén a csapadék és a párolgási minták is megváltoznak az egész világon. Az adatok korlátozott rendelkezésre állása, a modellek hiányosságai és az éghajlatváltozással kapcsolatos előrejelzések nagyfokú bizonytalansága miatt azonban továbbra is nehéz számszerűsíteni a globális vízkörforgásra gyakorolt jelenlegi és jövőbeli hatásokat. E korlátozások részleges leküzdése érdekében többmodelles megközelítést alkalmaztunk a globális vízciklusra gyakorolt antropogén hatások tanulmányozására. Négy különböző globális hidrológiai modellt (H08, VIC, WaterGAP és LPJml) kényszerítettek egy történelmi éghajlati adatkészlettel (Watch Forcing Data) és három különböző globális éghajlati modell (Echam, IPSL és CNRM) torzítással korrigált kimenetével két kibocsátási forgatókönyv (A2 és B1) felhasználásával. Ezenkívül az LPJml modellt két különböző földhasználat-változási forgatókönyvvel is futtatták. A víz rendelkezésre állásának szimulációit a Watchprojekt keretében kidolgozott vízigény-forgatókönyvekkel kombinálva elemeztük a jelenlegi és a jövőbeli vízhiányt is. Az elemzések azt mutatják, hogy a jelenlegi emberi hatások és a vízkörforgás különösen nagy Közép-Ázsiában, Európa egyes részein, az Egyesült Államok délnyugati részén és az ausztráliai Murray-Darling-medencében. A mezőgazdasági vízhasználat és a kereslet modell-összehasonlítása azt mutatta, hogy a globális mezőgazdasági kereslet és a vízhasználat közötti különbségek viszonylag kisebbek voltak, mint a szimulált vízhozam különbségei. Minden modell azt mutatta, hogy a mezőgazdasági vízkivétel magas Dél-és Kelet-Ázsiában, különösen Észak-Indiában és Pakisztánban, valamint Északkelet-Kínában. A különböző modellek közötti legfontosabb térbeli különbségeket Észak-Kínában figyelték meg, ahol a H08 sokkal magasabb vízigényt mutatott, mint a VIC. A jövőbeli elemzések azt mutatták, hogy az éghajlatváltozásnak a globális vízkörforgásra gyakorolt hatása potenciálisan magas, különösen a félszáraz régiókban. Bár a négy hidrológiai modellben jelentős különbségek voltak, általában minden modell ugyanazt a változási irányt jósolta. Összefoglalva, az elemzések azt mutatták, hogy mind a B1, mind az A2 forgatókönyv szerint a mezőgazdasági vízigény azon százaléka, amelyet a felszíni és a talajvíz nem képes kielégíteni, növekedni fog. A vízhiány sokkal nagyobb lesz az A2 szerint, mint a B1 forgatókönyv szerint. Összefoglalva, a többmodelles megközelítés robusztusabb számszerűsítést ad a globális vízkörforgásra gyakorolt lehetséges jövőbeli antropogén hatásokról.