Dél-Afrika Parastatals-aktuális kérdések, gazdaság, történelem, éghajlat, természeti erőforrások, nemzetközi megállapodások, népesség, társadalmi statisztikák, politikai rendszer, zászlók, térképek

a kormány erős szerepe a gazdaság alakításában különösen nyilvánvaló volt az 1920-as évek elején létrehozott parastatálok vagy állami vállalatok nagy számában. elsődleges célja az volt, hogy megerősítse az import-helyettesítő iparágakat, amelyek az I. világháború alatt növekedni kezdtek, infrastrukturális fejlesztések és alapanyagok biztosításával. Az első ilyen vállalkozások között volt a villamosenergia-ellátási Bizottság (Eskom) és a Dél-afrikai Iron and Steel Corporation (Iscor), mindkettő az 1920-as években alakult, és az Industrial Development Corporation (IDC), amelyet 1940-ben alapítottak más új iparágak támogatására. Az IDC segített számos más állami vállalat létrehozásában, köztük a foszfát Fejlesztési Társaság (Foskor); a Dél-afrikai szén -, olaj-és gázvállalat (SASOL); és a Southern Oil Exploration Corporation (Soekor). Ezen túlmenően számos állami vállalat leányvállalatokat is alapított magánvállalatokkal partnerségben, és sokan magánvállalatok részvényeinek ellenőrző részvényeivel rendelkeztek.

magánszemélyek számos állami tulajdonú vállalat részvényeit vásárolhatták meg. A kormány általában kinevezte a vállalati igazgatók többségét, de a felső vezetés a legtöbb személyzeti döntést a kormányzati ellenőrzéstől függetlenül hozta meg. A kormány elsődleges ellenőrzési útja az állami vállalatok felett az állami pénz kölcsöneinek nyújtása vagy visszatartása volt. A villamosenergia-parastatális, Eskom, mindig megengedték, hogy nyilvánosan gyűjtsön pénzt, de a legtöbb más állami vállalat kormányzati forrásokra támaszkodott a tőkefinanszírozáshoz.

a magánszektor várható részvétele ezekben a parastatálokban azonban nem valósult meg. A befektetők kevés érdeklődést mutattak a parastatals részvényeinek megvásárlása iránt. Az Iscor zavart szenvedett a készletek szinte teljes nyilvános elutasításában, amikor 1929-ben eladásra kínálták őket. Valójában a legtöbb állami vállalati vállalkozást veszteségesnek tekintették, és a kormány finanszírozta őket a magánérdek hiánya miatt. 1979-ben azonban, miután az iráni olajeladásokat leállították, a szintetikus üzemanyag-társaság, a SASOL részvényeket ajánlott fel a nyilvánosság számára; a befektetők lelkesen vásároltak meg mindent, ami rendelkezésre állt, és teljes mértékben támogatták még két ilyen kérdést.

1988 februárjában P. W. Botha elnök bejelentette, hogy privatizálni kíván több állami irányítású iparágat, köztük az Eskomot, a Foskor-t és az Iscor-t, valamint az állam által működtetett közlekedési, postai és távközlési szolgáltatásokat. A privatizációs törekvések oka az volt, hogy csökkentené a kormányzati szereppel kapcsolatos nyilvános kritikát ezekben a vállalkozásokban, és hogy maguk a parasztátusok már nem voltak nyereségesek a kormány számára. Az állami vállalatok voltak a nagy külföldi hitelek fő kedvezményezettjei, amelyeket 1985-ben lehívtak és elvágtak, súlyos tőkehiányt okozva nekik. A vállalatok eszközeinek értékesítése egyrészt enyhítheti az adósságterheket, másrészt új bevételt biztosíthat a kormánynak a szegények számára szükséges szociális programokhoz.

az Iscor volt az első nagyobb parastatal, amelyet 1989 novemberében adtak el. Eladása 3 milliárd r-t emelt a kincstár számára. A kormány ezután csökkentette terveit, az 1990-es évek elején pedig a privatizáció jövője nem volt egyértelmű. A tisztviselők becslése szerint a legnagyobb állami vállalatok vásárlásának finanszírozásához szükséges nagyjából 250 milliárd R valószínűleg nem található meg az országon belül. A privatizáció melletti érvet a romló befektetési környezet is gyengítette, mivel a politikai tárgyalások elakadtak és az erőszak fokozódott. A kormány ellenfelei, különösen az ANC, erőteljesen ellenezték a privatizációt-a fehér ellenőrzés fenntartására irányuló trükknek tekintették a többségi uralomra való felkészülés során.

1995-ben a Nemzeti Egység Kormánya megkezdte saját privatizációs programjának kidolgozását. Az év végén Thabo Mbeki elnökhelyettes bejelentette, hogy a kormány részvénytársakat keres a Telkomban és a South African Airways-ben, és több kisebb parastatált is elad. A bejelentés heves tiltakozásokat váltott ki a szakszervezetek részéről a munkahelyek elvesztésének veszélye és a munkaerő kizárása miatt a politikai döntéshozatali folyamatból.

költségvetés

a kormány az 1970-es évek és az 1980-as évek elején a legtöbb évben többlet költségvetéssel rendelkezett, amíg az 1980-as évek közepén a krónikusan magas infláció és az aranyár-ingadozások együttesen csökkentették az iparűzési adó alapját. Az arany reálárainak súlyos csökkenése az adóbevételeket a teljes bevétel kevesebb mint 2 százalékára csökkentette az 1990-91-es pénzügyi évben, szemben az egy évtizeddel korábbi fellendülési év teljes bevételének 25 százalékával (lásd a 7.táblázatot, függelék).

a személyi adóalap mindig is viszonylag szűk volt a nagy fekete lakosság (a teljes népesség körülbelül 76 százaléka) és a legtöbb fehér (A lakosság körülbelül 13 százaléka) korlátozott jövedelme miatt. Az 1980-as évek végén további bevételeket keresve a kormány megpróbálta elkerülni a vállalkozásokra kivetett magasabb adókat, ehelyett a hiány finanszírozására támaszkodott. Például az 1987-88-as pénzügyi évben a hiány a GDP 5,8 százaléka volt a gazdaság szándékos fiskális ösztönzésének részeként. Ez a kiadási minta folytatódott, és a költségvetési hiány a GDP 9 százalékára emelkedett 1993-ban.

az arany kiszámíthatatlan ára az 1980-as években más költségvetési problémákhoz vezetett, ami az ipari bevételek csökkenését, a valuta leértékelődését és a magas inflációt eredményezte. A kormány engedékeny adópolitikával próbálta ösztönözni az üzleti fejlődést, de az átlagos jövedelmek továbbra is alacsonyak voltak, így ez a stratégia nem tudta behozni a szükséges kormányzati Bevételeket. A kormány úgy próbálta növelni bevételeit, hogy 1991-ben” kiszélesítette a nettó adót”, amikor 10 százalékos általános forgalmi adót (Áfa) vezetett be a korábbi 13 százalékos általános forgalmi adó helyett. Ezután a tőkekiadások ösztönzése érdekében a vállalkozásokat mentesítették a tőkebefektetések HÉA megfizetése alól. A beruházások ösztönzése érdekében az adók egyéb formáit, például a társasági adókat, az aranybányákra és az aranyvállalatokra kivetett adókat, valamint a beruházási javakra kivetett import-pótdíjakat csökkentették. 1995-re az áfát 14 százalékra emelték.

az 1994-95-ös pénzügyi év költségvetése 105,8 milliárd r bevételt és 135,1 milliárd r kiadást prognosztizált, így a hiány 29,3 milliárd r, vagyis a tervezett GDP körülbelül 6,2 százaléka maradt (lásd a 8.táblázatot, függelék). A bevételek növelése érdekében a kormány azt tervezte, hogy eladja a hazai készleteket, növeli a külföldi hitelfelvételeket, és növeli az alkohol és dohánytermékek jövedéki adóját-becslések szerint 525 millió R-T hoz. A kormány egyszeri, 5 százalékos “átmeneti illetéket” vetett ki azokra a magánszemélyekre és vállalkozásokra,amelyek adóköteles jövedelme meghaladja az 50 000 R-t, arra számítva, hogy ezzel az intézkedéssel mintegy 2,25 milliárd R-vel növeli bevételeit.

1995 márciusában az ANC által vezetett kormány 1995-96-os költségvetése a teljes bevételt nagyjából 123 milliárd r-re, a kiadásokat pedig 153 r-re becsülte.3 milliárd, 29,7 milliárd r költségvetési hiánnyal és 38 milliárd r bruttó hitelfelvételi igénnyel (beleértve a korábbi adósság kamatát is). Az állami bevételeket növelni kellett az alkoholra, dohányra és benzinre kivetett magasabb adókkal (és az egyéni jövedelmekre kivetett magasabb, 43 százalékos maximális adókulccsal). A költségvetést összességében jól fogadták, és a johannesburgi Értéktőzsde általában stabilan tartott a bemutatása után.

az 1996-97-es pénzügyi évre javasolt kormányzati költségvetés nagyjából 145 milliárd r bevételt és 174 milliárd r kiadást prognosztizált, 5-nek megfelelő tervezett hiánnyal.A GDP 1 százaléka. A fő tervezett új bevételek tartalmazzák a havi nyugdíjjövedelemre kivetett adókat, míg az importvámokból származó bevételeket csökkentenék vagy megszüntetnék. A javasolt költségvetési előirányzatok nagyjából 7,5 milliárd RB-t tartalmaztak a kormányzati dolgozók béremelésére és bérkorrekciójára, amelynek célja az apartheid korszak egyenlőtlenségeinek csökkentése volt. A költségvetés nagyjából 5,5 milliárd r-t irányzott elő oktatásra, 10,2 milliárd r-t katonai kiadásokra, 9,8 milliárd r-t pedig a rendőrségre.

májusi adatok 1996

megjegyzés: A Dél-Afrikára vonatkozó információk ezen az oldalon újra megjelennek a Library of Congress Country Studies és a CIA World Factbook. Az itt található Dél-afrikai Parastatals információk pontosságával kapcsolatban nem állnak fenn állítások. A Dél-afrikai Parastatálokkal kapcsolatos hibák kijavítására vonatkozó minden javaslatot a Kongresszusi Könyvtárnak és a CIA-nak kell címezni.