GYIK 16:”meghívók és Oltárhívások”

” Gyere le!!!”Egy közelebbi pillantás a meghívásokra és az Oltárhívásokra.

Brosúra #16 Felülvizsgált 3-29-2004. (A keresztények gyakran használják.)

lehetetlen lenne pontos leírást adni a modern evangélikus egyházról a meghívórendszer vagy az úgynevezett “oltárhívás” említése nélkül. Gyakorlatilag minden Evangélikus, fundamentalista, Wesleyan, pünkösdi és karizmatikus körben szokás. Közvetlenül a prédikáció után a gyülekezet elénekel egy himnuszt, amelynek során a prédikátor felszólítja a férfiakat és nőket, hogy menjenek az előadóterem elé (az oltárhoz), hogy nyilvános döntést hozzanak Krisztus elfogadásáról. Az üdvösséget mindenkinek felajánlják, aki előre jön és elfogadja. Az oltárhívás egyetemes az evangéliumi világban, és az evangelizáció lényeges részének tekintik.

meg kell hívnunk vagy kérnünk kell az embereket, hogy jöjjenek Krisztushoz?

először is meg kell jegyeznünk, hogy a szentírások bővelkednek az üdvösségre való meghívásokban. Az olyan felajánlások, mint” Jöjj hozzám”,” Jöjj hozzám és igyál”, és” békülj ki Istennel”, jól ismertek, és megérdemlik, hogy legyenek. Pál leírta az evangélium hírnökeinek feladatát a 2KORINTHUS 5:20 NASB-ben (New American Standard Bible): “ezért Krisztus követei vagyunk, mintha Isten könyörgött volna rajtunk keresztül; Krisztus nevében könyörgünk, békülj ki Istennel.”Az apostolok nem haboztak Krisztust megváltóként hirdetni mindazoknak, akik hallgattak rá. “Térjetek meg tehát, és térjetek meg, hogy eltöröljék bűneiteket (ApCsel 3:19). Válogatás nélkül prédikáltak: “béküljetek ki Istennel”, és bizonyságot tettek “mind a zsidóknak, mind a görögöknek az Isten iránti bűnbánatról és a mi Urunk Jézus Krisztus iránti hitről” (ApCsel 20: 21).

sürgetőnek kell lennie az evangélium prédikálásának módjában. Az evangélium prédikátorainak könyörögniük, sürgetniük, kérniük kell az embereket, hogy jöjjenek Krisztushoz. Mind meghívás, mind fellebbezés van. A mi felelősségünk és kiváltságunk, hogy nyomást gyakoroljunk szeretteinkre és barátainkra ennek az ügynek a borzasztó sürgősségére. Bízniuk kell Krisztusban, különben elpusztulnak! És így bizalommal mondhatjuk el nekik Krisztus tekintélyével, és “parancsolhatjuk” nekik, hogy higgyenek. Sürgősen fel kell ajánlani az üdvösséget mindenkinek. Pál felhívást intézett az elméhez a 2KORINTHUS 5:11 NASB-ben: “meggyőzzük az embereket”, és felhívást intézett a szívhez és az érzelmekhez, “ismerve az Úr félelmét.”A lelkiismerethez is fellebbezést intézett:” remélem, hogy a lelkiismeretetekben is nyilvánvalóvá válunk.”Világos tehát, hogy az apostolok meghívásokat adtak mindazoknak, akik hallani akartak, az értelmükre, az érzelmeikre és az akaratukra hivatkozva. Bármely evangéliumi üzenet, amely nem kéri komolyan az embereket, hogy adják át magukat és jöjjenek Krisztushoz, nem törvényes evangéliumi ajánlat.

de mindez nem mond semmit az oltárhívások használatáról. Az oltárhívás arra szólítja fel a férfiakat és a nőket, hogy fizikailag mozogjanak egyik pontról a másikra. Az evangéliumi felhívás arra szólítja fel az embert, hogy a hit által lelkileg azonosuljon Krisztussal, a hit kezével nyújtsa ki kezét, és ragadja meg azt, aki az élet. Ezt azonban soha nem szabad összekeverni a fizikai bárhová történő mozgás parancsával. Sem Jézus, sem az apostolai soha nem utasítottak senkit arra, hogy az üdvözüléshez a frontra kell jönniük, vagy imádkozniuk kell, vagy bármilyen földrajzi helyre kell menniük. Nem kell ilyet tenniük. Arra buzdították őket, hogy menjenek Krisztushoz, és sehol máshol.

gyakorolták-e az oltárhívást a múltban?

sokak számára gyakran megdöbbentő, hogy a modern oltárhívás használata nemrégiben szokás. A gyakorlat, bár széles körben elterjedt, nagyon új jelenség a keresztény egyházban. Közel tizenkilenc évszázadon keresztül senki sem hallott a gyakorlatról. Az olyan jól ismert evangélisták, mint George Whitefield, Jonathan Edwards, sőt John Wesley soha nem hallottak ilyen szokásról. Valójában nem voltak oltárhívások az első nagy ébredéskor. Charles Spurgeon, a lelkek szenvedélyes győztese, bár jól ismerte a gyakorlatot, határozottan nem volt hajlandó elfogadni, sőt súlyosan kritizálta. Nem volt hajlandó senkit az oltárhoz vagy az épület elejéhez irányítani. Csak Krisztushoz irányította őket. “Menjetek azonnal Istenetekhez, ott is, ahol most vagytok!”ragaszkodna hozzá. “Vessétek magatokat Krisztusra, most azonnal, mielőtt egy centit is megmozgattok!”Spurgeon gyakorlata pontosan modellezte a Bibliát. Nem engedte, hogy megzavarja azt az irányt, amelybe a bűnös megfordul. Figyelmének Krisztusra és egyedül Krisztusra kell irányulnia.

ironikus módon a régimódi oltárhívás a tizenkilencedik század közepéig nem volt hallható. Először Charles Finney, a modern evangelizációs módszerek úttörőjének hatására vált népszerűvé. Finney keresztes hadjárataiban körülbelül 1830 helyet foglaltak el az elején azok számára, akik a prédikáció után válaszolnak az Úr oldalára állásra. Azok, akik így aggódtak a lelkükért, meghívást kaptak arra, hogy menjenek előre az “aggódó székre”, ahol tanácsot és imát fognak adni. A következő idézet Finney előadásaiból az ébredésről jól magyarázza nézetét: “prédikálj neki, és abban a pillanatban azt hiszi, hogy hajlandó tenni valamit . . . hozd őt próbára; hívd őt, hogy tegyen meg egy dolgot, tegyen meg egy lépést, amely azonosítja őt Isten népével. Ha azt mondod neki: ‘ott van az aggódó szék, gyere ki, és valld meg elhatározásodat, hogy az Úr oldalán állsz’, és ha ő nem hajlandó egy ilyen apróságot megtenni, akkor nem hajlandó semmit tenni Krisztusért.”

legfontosabb Jézus soha nem használt oltárhívásokat. Valójában a János 6. fejezetében NASB a rekord arról, hogy Krisztus nyilvános prédikációja egyfajta oltárellenes hívássá vált. Tömegeket küldött el. A 67. versben ezt mondta tanítványainak: “nem akartok ti is elmenni, ugye?”Jézusnak nyilvánvalóan nem volt elképzelése arról, hogy az evangélium ereje elveszhet az embereken, ha valamilyen manipulációs technikát nem használnak arra, hogy megpróbálják előrevinni őket egy evangelizációs erőfeszítés végén. Amikor látjuk a nyilvános üzenetre adott válasz kiáradását, például a pünkösdi cselekedetekben, vagy akár magánabb körülmények között, mint például a Filippi börtönőr, mindig maguk a bűnbánó bűnösök kezdeményezték a választ–nem az evangélista. Pontosabban, maga Isten az, aki a szívükben azon munkálkodott, hogy bűnbánó hitre adott választ váltson ki. Isten volt az, aki megnyitotta Lydia szívét, nem pedig Pál manipulatív technikája, hogy odafigyeljen a Pál által elmondott igazságokra.

vannak-e veszélyek az oltárhívások gyakorlatában?

az Oltárhívások nemcsak szükségtelenek, hanem veszélyesek is, mert eltorzítják az evangélium alapvető igazságait. Legalább hét (7) probléma van ezzel a módszerrel a bűnösök bűnbánó hitre juttatásához:

1. Összezavarja a hit jelentését.

Luther a “Krisztussal való zárás” terminológiát használta, amely pontosan bibliai. Krisztusra és egyedül Krisztusra kell tekintenünk. Meneküljünk hozzá menedékért, és fogadjuk be. Azt mondják nekünk, hogy fordítsuk szívünket Krisztusra, nem pedig valamilyen fizikai mozgásra a folyosón. Miért zavarjuk össze a kérdést, és kérjük az embereket, hogy jöjjenek “ide” Krisztusért? Hol találunk bibliai indokot egy ilyen dologra?

mi a helyzet azokkal, akik az oltárhívás eredményeként üdvözültek? Emlékeznünk kell arra, hogy soha senki nem üdvözül az oltárhívás eredményeként. Szem előtt kell tartanunk, hogy azok, akik valóban üdvözülnek, az evangélium ereje által üdvözülnek, nem pedig az evangélista által alkalmazott valamilyen technika miatt. Róma 1: 16 NASB kijelenti: “mert nem szégyellem az evangéliumot, mert az Isten ereje az üdvösségre mindenkinek, aki hisz, először a zsidónak és a görögnek is.”Az 1KORINTHUS 1:18 NASB ezt is megerősíti:” mert a kereszt beszéde azoknak szól, akik elvesztik a bolondságot, de nekünk, akik üdvözülnek, az Isten hatalma.”Az 1 Korinthus 1 szerint:21 NASB ez “a prédikált üzenet ostobasága, hogy megmentse azokat, akik hisznek”, és nem az oltárhívás, amely üdvösséget hoz. Egyedül az evangélium az, ami megment.

2. Összezavarja a szentírási követelményt a közfoglalkoztatások számára

igaz, hogy a Szentírás egyértelműen megköveteli a nyilvános hitvallást. Jézus azt mondta hallgatóinak a Máté 10:32-33 NASB-ban: “ezért aki megvall engem az emberek előtt, azt megvallom Az én Atyám előtt is, aki a mennyben van. De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Atyám előtt, aki a mennyben van.”Ezek fontos szavak, és jól beszélnek a keresztény egyház mai gyengeségéről. Túl sokan hiszik, hogy életük gyümölcse nélkül juthatnak be a mennybe. Vannak követelések. A hitnek nyilvánvalónak kell lennie. A megmentő hit a Krisztus iránti hűség ígérete. Ezt a fogadalmat láthatóan és nyilvánosan demonstrálják a vízkeresztségben és az egész életben. Ez nem mond semmit az oltárhívásról. A nyilvános hivatás ezen módszerei közötti különbség az, hogy az oltárhívás engedelmességet követel az üdvösség megadása előtt, ahol a keresztség (mint hitvallás–nem az üdvösség eszköze) engedelmességet követel az üdvösség után. Van egy világ a különbség.

3. Növeli a bizalmatlanságot a Szentlélek és a prédikált szó hatalmában.

Isten világossá tette, hogy a prédikált szava által üdvözít. Pál hosszasan kifejtette az 1KORINTHUS 1 NASB-ben: “Krisztus nem azért küldött engem, hogy kereszteljek, hanem hogy hirdessem az evangéliumot” (17.V.). “A kereszt üzenetéért . . . Isten hatalma ” (18.vers). “Tetszett Istennek a prédikált üzenet ostobasága által, hogy megmentse azokat, akik hisznek” (21.V.). Ez az üzenet, amelyet hirdetünk, “Isten ereje” a bűnösök megmentésében (vv. 23-24); ez az az eszköz, amellyel magához vonzza a férfiakat és a nőket.

4. Összezavarja a prédikátor szerepét.

a prédikátor feladata nem az, hogy döntéseket hozzon, hanem az, hogy hirdesse a jó hírt, és arra buzdítsa a férfiakat és a nőket, hogy menjenek Krisztushoz. Prédikálunk, és Isten maga használja a prédikált szót a döntés meghozatalához. Ez minden, és ez elég. Isten minden mást meg tud tenni.

5. Összekeveri a hitvallást a valódi Üdvözítő hittel.

a hit megmentése nem olyan döntés, amelyet egy bizonyos képlet betartásával hoznak meg. Még ha a képletet imában is elmondják, ez nem menti meg a hitet. Ez valóban veszélyes. Valóban megmenthető-e egy ember, ha egy sor kérdésre “IGEN” – re válaszol? Tettünk NEKIK szívességet azzal, hogy hagytuk, hogy így gondolják? Ez a hit megmentésének félreértése. Ez a megvallott hit összetévesztése az igazi Üdvözítő hittel.

az evangelizáció gondos tanulmányozói észrevették, hogy ahol a nyilvános cselekvés szükségességét a megtérés részeként hangsúlyozták, ott ennek megfelelően növekedett az úgynevezett visszalépés Isten-gyalázatos feljegyzése, és ez természetes. Ez azért is szégyenletes és káros, mert meggyőztük a meg nem tért embereket arról, hogy biztonságban vannak. Soha nem szabad összetévesztenünk a puszta hitvallásokat az igaz, Üdvözítő hittel.

6. Hamis bizonyosságot teremt.

el kell ismernünk, hogy a modern oltárhívás egyfajta harmadik szentséggé vált. Mindannyian tudjuk, hogy sokan azt hiszik, hogy keresztények, mert megkeresztelkedett, mint a csecsemők. Ugyanez vonatkozik számtalan emberre, akik “folyosón jártak”,” előjöttek “vagy” megismételtek egy imát.”Charles Spurgeon a bűnöshöz fordulva azt mondta:” Menj haza egyedül, bízva Jézusban.”Akkor párbeszédet kezdene a bűnössel” – Szeretnék bemenni a vizsgálószobába. Merem állítani, hogy megtenné, de nem vagyunk hajlandók a népszerű babonákra támaszkodni. Attól tartunk, hogy azokban a szobákban fiktív bizalomba melegedünk. Nagyon kevés a feltételezett átalakítja a vizsgálat-szobák kiderülhet jól. Menj azonnal Istenedhez, még ott is, ahol most vagy. Vessétek magatokat Krisztusra, mielőtt egy centit sem mozdultok!”

7. Hamis képet ad az emberi képességről.

ez a kérdés döntő fontosságú, mert közvetíti az ember hitét az emberi romlottságról. Felmerül a kérdés: “el tudja-e érni az ember a saját üdvösségét, mielőtt Isten felébreszti a szívét?”Az” igen ” kimondása azt az elképzelést közvetíti, hogy az ember tehet valamit Isten kegyének elnyerése érdekében. “A testi elme ellenségeskedés Isten ellen, és nincs alávetve Isten törvényének, sőt nem is lehet az. Tehát azok, akik testben vannak, nem tetszhetnek Istennek “(Róm. 8: 7-8 NASB). Minden bűnben meghalt embert Istennek kell életre keltenie, mielőtt bármit megtehet, ami szellemi jó (EF. 2: 1-5 NASB). Azok, akik hisznek az üdvösségben, először Istentől születtek (János 1:12-13 NASB). Az üdvösség teljesen Isten oldaláról jön, szabadon, saját akaratából és irgalmából (Róma 9:16; Jakab 1: 18 NASB). Az üdvösséget semmilyen módon nem okozhatja semmi, amit az ember az újjászületés előtt tesz. Az üdvösség egyedül Isten műve (Jónás 2:9 NASB). Amire az embereknek szükségük van, az a megmentés, és ezt csak Isten adhatja meg.

az üdvösségre való “előléptetés” fogalma azt állítja, hogy az embert képessé teszi valamire, ami nem ő. Az Isten megújító munkáját megelőző minden erőfeszítés az ember azon képességére helyezi a hangsúlyt, hogy a saját megtérését megvalósítsa. Ha valakit oltárhívás közben mentenek meg, meg kell menteni, mielőtt a folyosón sétálna. Ha meg akarja menteni, nem szabad, hogy megmaradjon az önbizalom érzése. Meg kell fosztani minden önsegítő érzéstől, és kétségbeesésében el kell fordulnia önmagától Krisztushoz.

fontos megjegyezni, hogy az oltárhívások gyakorlata nem az apostoli egyházban született. Nem található Jézus szolgálatában, apostolai, vagy akár az apostoli utáni időszak Egyháza. Láttuk, hogy Jézus és az apostolok férfiakat és nőket hívtak Krisztushoz, hogy üdvözüljenek-de soha nem egy bizonyos módszerrel. Meghívókat adtak–de nem oltárhívásokat. Ha sem Jézus, sem apostolai nem alkalmazták ezt a módszert, ha soha nem parancsolták, hogy az egyház ezt tegye, akkor nem lehet helytelen e modern módszer ellen dönteni. Ez nem a bibliai szükségesség kérdése, hanem a modern szokás és kényelem kérdése.