Hogyan olvassuk el a bank mérlegét

a banki mérleg kulcsfontosságú módja annak, hogy következtetéseket vonjunk le a bank üzleti tevékenységével és a hitelezés finanszírozásához felhasznált forrásokkal kapcsolatban. A bank üzleti volumene szerepel a mérlegében mind az eszközök (hitelezés), mind a kötelezettségek (ügyfélbetétek vagy egyéb pénzügyi eszközök) tekintetében.

az összes pénzügyi elemzés három kulcsfontosságú eleme a következő:

• likviditás: képesség a likvid alapok kötelezettségeinek teljesítésére.
• Szolvencia: a bank saját forrásainak hitelminősége és megfelelősége (eladósodottság).
• jövedelmezőség: képesség jövedelem/nyereség létrehozására az elkülönített tőkéből.

ezeknek az elemeknek van néhány sajátossága, amikor egy pénzügyi intézményre alkalmazzák, tekintettel a banki tevékenység egyediségére.

a likviditást általában úgy mérik, hogy a vállalat képes-e fizetni az adósságokat, amint azok esedékesek, de ennek nincs értelme a hitelintézetek számára, mivel a banki üzletág definíció szerint illikvid (esedékessé váló kötelezettségek és hosszú lejáratú eszközök).

a banki eszközök és kötelezettségek, főként a pénzügyi eszközök sajátos jellemzői, valamint a nemteljesítés nagy hatása megváltoztatja a fizetőképesség hagyományos megközelítését. A szabályozó a fizetőképességi mutatókat elsősorban a bank szavatolótőkéjének minősége, valamint kisebb mértékben a tőkeáttétel alapján határozza meg.

a hitelintézet jövedelmezősége közvetlenül kapcsolódik az “idő” és a “kockázat” tényezőkhöz, amelyek jelentősen befolyásolják a likviditást és a fizetőképességet. A kockázat-megtérülés kompromisszum kulcsfontosságú a banki üzletágban.

a hitelintézet mérlegében szereplő információk lehetővé teszik Befektetési és finanszírozási struktúrájának elemzését mind abszolút értékben, mind százalékban. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy összehasonlítsuk az eszközökhöz kapcsolódó különböző elemeket (kereskedési portfólió, hitelezés stb.) az összes eszközzel; a kötelezettségek kiválasztott tételeivel (betétek, kibocsátott értékpapírok, kapott bankközi hitelek) és azok időbeli alakulásával vagy egy másik intézmény vagy szektor átlagával összehasonlítva.

a nem pénzügyi vállalatoktól eltérően azonban a banki mérleg hagyományos számviteli elemzési technikáinak alkalmazása korlátozza, hogy nem tudja kiszámítani a szabályozó által a bank fizetőképességének, tőkeáttételének, eladósodottságának stb. a bankon kívülről az éves beszámolóban szereplő információk felhasználásával. Ezeknek az arányoknak a nevezője és nevezője a pénzügyi kimutatások olyan tételeinek kiigazításait tartalmazza, amelyek csak belső információkkal végezhetők el.

a bank tevékenysége a mérlegében szerepel

egy nem pénzügyi társaságban az áruk értékesítése, a szolgáltatásnyújtás vagy a vásárlások számlázása az eredménykimutatásban szereplő év üzleti volumenét jelenti. A bank tevékenysége viszont a hitelezés volumenének, az eszközöknek a változásaként szerepel a mérlegében, összehasonlítva ezt az ügyfélbetétek vagy más finanszírozási eszközök változásával a forrásoldalon. A lakossági bankoknál ez a két tétel az összes eszközük túlnyomó többségét, valamint a saját tőke és kötelezettségek összegét

a mérleg elemzése alapján következtetéseket lehet levonni a bank tevékenységének növekedéséről vagy csökkenéséről, valamint a hitelezés finanszírozására fordított forrásokról.

az eredménykimutatás a pénzügyi fedezetet vagy a nettó kamatmarzsot mutatja. Ez a különbözet annak a tevékenységnek a származéka, amely a finanszírozásra képes kiadási egységek pénzeszközeinek felhasználásából származik, hogy kölcsönöket nyújtsanak a finanszírozásra szorulóknak. Értéke megegyezik a termékek és a pénzügyi költségek közötti különbséggel, és az intézmények stratégiája az, hogy mások pénzéért a legalacsonyabb költséget és a harmadik feleknek kölcsönadott pénzeszközökből a legmagasabb jövedelmet szerezzék.

a nettó kamatmarzs összegét plusz a nyújtott szolgáltatások jutalékát alapbevételnek nevezzük. A banki tevékenységből származó jövedelem és az ügyfélkörnek nyújtott szolgáltatásokból származó jövedelem közötti alapvető különbség az, hogy ez utóbbiak nem befolyásolják közvetlenül az intézmény saját tőkéjét, mivel azt mások végzik, míg a bank kockázatot vállal (tőkéjére és mások tőkéjére) a pénzügyi közvetítéshez. Egyes szerzők helyénvalónak tartják a hitelveszteségre vonatkozó rendelkezések bevezetését a nettó kamatmarzsban, mivel a nem teljesítő vagy megkérdőjelezhető hitelekre vonatkozó rendelkezések a hitelezés alacsonyabb hozamát jelentik.

majd meglátjuk, hogy a bankszektorban végbemenő és a még előttünk álló óriási változások hogyan befolyásolják majd e két tétel (hitelezés és ügyfélbetétek) mérlegbeli jelentőségét.

szeptember 13-án, 2016 – ban, a pénzügyi tanulmányok Alapítvány (FEF) “bankok változó üzleti modellje” című tanulmányának bemutatásakor a BBVA Research Ana Rubio Gonzz-ja megerősítette, hogy a hitel már nem lesz a bankok jövedelmének mozgatórugója, ami azt jelenti, hogy az intézményeknek “már nem kell annyira összpontosítaniuk mérlegük növekedésére és bővítésére, hanem olyan szolgáltatások nyújtására, amelyek kevés tőkét használnak-jobban összhangban azzal, amit az Egyesült Államok. az intézmények megtették.”

és ki vállalja a megtakarítások és a termelő beruházások közötti közvetítő szerepet? Mára valósággá vált, hogy a legnagyobb európai vállalatok a hagyományos banki hitelekből történő finanszírozást hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátásával váltják fel a tőkepiacokon.

piaci részesedés

elemezzük az elemzett intézmény által ellenőrzött piaci részesedést, valamint annak időbeli fejlődését, az ágazat relatív koncentrációjának mértékét és az esetleges erőfölényt.