Miért “utálom” Mark Driscoll annyira (p. s. nem)

úgy” gyűlölöm ” Driscollt, mint Luther és Kálvin gyűlölte a katolikus egyházat: talán túlságosan is, de nem nagyon, nagyon jó ok nélkül. Más szóval, igazából nem is utálom. Nagyon szeretem őt, de a szívem megszakad néhány dolog miatt azzal kapcsolatban, hogy hogyan végzi önmagát és szolgálatát.

véleményem szerint az “új reformátusnak” új reformációra van szüksége, és a problémám elsősorban azokkal az egyénekkel van, akiket történetesen ennek a “mozgalomnak” fő arcaiként állítanak fel: Mark Driscoll, Justin Taylor, Carl Trueman, Al Mohler és Douglas Wilson (időnként). A problémám ezekkel az emberekkel van, több, mint magával a mozgalommal. Csak véletlenül “meghatározzák” ennek a mozgásnak a nagy részét.

soha nem fogom visszatartani az embereket, hogy ne hallgassanak Matt Chandlerre (ahogy itt is mondtam), John Piperre, Francis Chan-ra vagy akár az ügyészségre. Carson, annak ellenére, hogy teológiailag sok mindenben nem értek egyet velük (főleg nagyon másodlagos kérdésekben–annak ellenére, hogy nem gondolnák, hogy nagyon másodlagosak–, és ez egy másik problémám van).

Driscoll jó volt és célt szolgált (mint a pápa), de ideje továbblépni. (Most) keveset tud felajánlani prédikátorként, tanárként, íróként, vezetőként, “teológusként” vagy “pásztorként”, ami nincs jelen sok más emberben, akik sokkal képzettebbek az oktatásban, a teológiában, a bölcsességben, az érzékenységben és a szeretetben.

növekedhet-e ezekben a dolgokban? Igen, imádkozom, hogy megtegye, de többször téved a Duplázás mellett, ahelyett, hogy újragondolná.

el sem tudom mondani, milyen furcsa volt a one Acts 29 konferenciára menni, ahol néhány évvel ezelőtt jártam a régi egyházammal (ami az ApCsel 29 tanításáról, ethoszról és teológiáról szól). Komolyan, mindenki pontosan ugyanúgy öltözött–engem is beleértve. Ugyanazt mondták, ugyanazokat a neveket dobták ki, ugyanazt gondolták, ugyanazokat a könyveket olvasták. Hatalmas ébresztő volt számomra.

a lényeg a következő: szerintem Driscoll jobban ért a kultúra megteremtéséhez, mint a tanítványok. Mindkét dolgot meg kell művelnünk népünkben, de úgy gondolom, hogy a prioritást meg kell fordítani.

Mark Knoll evangéliumi elme botrányának kezdete azzal kezdődik, hogy azt mondja: “ez egy sebesült szerető levele”. Én is így érzek. A végén, tényleg nem “utálom” ezeket az embereket. Látom, mennyi jót tettek. De azt is látom, hogy mennyivel többet tehettek, és hogyan tettek másodlagos dolgokat olyan elsődleges fontosságú dolgokká, miközben oly érzéketlenné váltak mások iránt.

ahol az egyetem elhagyása óta utaztam, soha nem taníthattam semmit a régi templomomban. Driscoll határozottan soha nem engedné, hogy bármit is tanítsak az egyházában, a “doktrinális tisztaság megőrzésének megkísérlése”zászlaja alatt. Nem vezethetnék egy csoportot azokban a templomokban. Nem engedték, hogy részt vegyek a kampuszon. Heck, azt sem tudom, hogy megengednék-e, hogy Tag legyek. És ez azért van, mert nem bíznak bennem, hogy “bibliai”vagyok.

ezek a dolgok fájnak, de nem azért, mert bármi közöm van hozzám. Ez azért van, mert ez azt mondja róluk, amit hisznek, és amit mond, az bennük van. Nevezetesen ez a tendencia, hogy minden “kedvenc” tanítást és eszmét az “evangélium” cím alá helyezünk, ezáltal nem tárgyalhatóvá, a józan gondolkodáshoz szükséges, és nem vitatható, nehogy maga az evangélium beszennyeződjön és elbukjon.

ha minden megigazul az “evangélium” részeként, akkor elveszíti erejét, jelentését és célját.

és ez olyan dolog, ami végső soron káros az egyház számára, és bármi, ami végső soron káros Krisztus menyasszonyára, olyasmi, amit nem szabad elfogadni, hanem aktívan el kell kerülni.

mert átadtam neked, mint az első fontos, amit én is kapott: hogy Krisztus meghalt a bűneinkért összhangban a szentírások, hogy eltemették, hogy feltámadt a harmadik napon szerint a szentírások

–Pál apostol a korinthusiakhoz írt levelében